2013. november 7., csütörtök

A kutyatartás margójára

 Ismét változik a 'kutyás' törvény. Megint szigorítani akarják. Egyre kevesebb helyen lehet őket szabadon sétáltatni, és azt már tudjuk, hogy a  büntetés is nagyobb lesz, ha elkapnak minket egy ilyen tiltott 'akció' során.
 Erről azért egy-két dolog eszébe jut az embernek. Azt most már megjegyezném, hogy tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge nem veszi magára!
 Szóval, ha a kutya megrágja a gazdi cipőjét mit tehet a gazdi? Vagy elrakja a cipőt, hogy Buksika ne férjen hozzá, vagy megtanítja Buksinak, hogy a cipőt nem rágjuk meg. Melyik az igazán jó megoldás? Természetesen a második, persze abban jóval több munka van, és időnként el kell dugni azt a cipőt, hogy megkönnyítsük a dolgunkat, de hosszú távon az a jobb megoldás.
Most pontosan ezt csinálják a kutyásokkal, elrakják azt a bizonyos cipőt. Azt hogy nem hagyták hogy megtanuljuk, hogy a cipőt nem rágjuk meg vagy nem sikerült megtanulnunk az más kérdés. Kimondom, szerintem nem sikerült megtanulni!
 Nagyon sokan mondják, írják: de én felszedem a kutya piszkot! Ugyan. Az édes kevés a felelős kutya tartáshoz, hozzá tartozik szorosan, de nem egyenlő azzal.
 Hiába szedjük fel, attól még nem fogjuk tudni vissza hívni bármilyen szituációból a kutyát, attól még felugrál másokra. Összeengedjük  pórázon őket, pedig nem kellene. Vagy üvöltjük a 20m-re lévő  másik gazdinak miközben a mi kutyánk rohan az ő pórázon szaglászó kutyája felé, hogy a mi ebünk nem bántja a másik kutyát főleg ha kisfiú/kislány, majd magyarázkodunk, hogy hát  nem tudom mi történt nem szokott verekedni. Sajnos pontosan ez a probléma a jelenlegi magyar kutyatartók nagy részével.
Természetesen ismerek olyan embereket akikre a fent leírtak nem igazak, és tisztelem is őket emiatt. Sőt azon dolgozom, hogy én is közéjük tartozzak. De nem ez a jellemző. Pedig ezen csak saját magunk tudunk változtatni, és akkor a nem kutyás társadalom is elfogad minket és meg tanulunk békében együtt élni. Viszont ezért főleg a gazdiknak kell tenni, hisz felelősek az állatkájukért. Talán akkor eljön az a világ is, amikor kivihetjük egy családi kirándulásra az erdőben a négylábú család tagot is nem csak pórázon. De ezért dolgozni kell!
 Ha szerencsénk van sikerül életre  hívni  szakembereknek egy vizsgát ami kiváltja a pórázt. Szurkolok, hogy így legyen, és benevezek egy ilyenre. Remélem azt is, hogy sokan lesznek akik élnek a lehetőséggel, és új irányt vesz az egész kutyázás, és akkor talán eljön az az idő is amikor szabadon sétálhatunk kedvencünkkel bárhol is vagyunk.